Az égetett bor, az érlelt borpárlat talán a világ legrégebbi, de biztosan a világ legnemesebb, legdrágább tömény szeszesitala. Íze, zamata rendkívül sokszínű. A minőségi szőlőbor-párlat jellegzetes színű, zamatú, ezt a lepárlás után, a tölgyfahordókban való hosszas (akár 50-70 évig tartó) érlelés alatt nyeri el. E párlat számos elnevezéssel (brandy, weinbrand, branntwein, vinjak, aguardante, aguardiente, pisco, metaxa) kerül forgalomba, de a mezőnyből kiemelkedik két védett név, a cognac és az armagnac. A borpárlat mezőny különleges szereplői még a görög Metaxa, amelyet kissé fűszereznek is, vagy a dél-amerikai Pisco, melyet agyagedényben érlelnek.

A bort már régen használták párlatkészítésre, az első párlat is borpárlat lehetett. Jó minőségű borban gazdag területeken gyakori eljárás a bor lepárlása, a borpárlatkészítés. A szőlőfeldolgozás során keletkező további anyagok is alkalmasak lepárlásra. A szőlő préslevét (színmustot), a préselés során keletkezett törkölyt is lepárolhatjuk, bár Magyarországon ezeket az italféleségeket inkább szőlő, illetve törkölypálinkának szokás nevezni. A bornak az első fejtése után visszamaradt salakrésze, a borseprő is alkalmas lepárlásra. Alkalmazott eljárás még a tömegborfelesleg vagy hibás bor lefőzése borpárlatnak, de ezeket a párlatokat inkább más iparágakban használják fel (gyógyászat, könnyűipar). A bort, mint alkoholtartalmú szeszt párlatkészítés előtt már nem kell erjeszteni, ez jelentősen gyorsítja a párlatkészítés folyamatát.