Ahogy a Cognac mint márkanév védetté vált, a máshol készített borpárlatokat eltérő megnevezésekkel hozták forgalomba. Volt, ami felvette a cognac-kal a versenyt, így a másik különleges francia borpárlat, az Armagnac, Gascogne, A három testőr hazájának terméke, Bas-Armagnac, Ténarez és Haut-Armagnac boraiból készül, tölgyfa hordóban érlelik, állítólag száz-kétszáz évvel „idősebb”, mint a Cognac, aminél kedvelői szerint íze, aromája nemesebb. Rendszerint hosszú nyakú, lapos, hasas, úgynevezett basquaise palackokban forgalmazzák.

Ahol túlléptek a kisüsti lepárlás módszerén, ott nagyobb egységekben folyamatos üzemű berendezést használnak. Az érlelés befejezését követően az alkoholtartalmat a fogyasztási borpárlat kívánt szesztartalmára (38-40 százalék) hígítják, és különböző ízesítőket (rum, arak, mazsola, Magyarországon Tokaji szamorodni) adnak hozzá.

A legtöbb bortermelő országban készül brandy, Spanyolországban sherryből, Portugáliában portóiból. A görög Metaxa színét karamellával sötétítik. Az Egyesült Államokban főleg Kaliforniában párolnak brandyt, előállítói nem törekednek az általánostól eltérő színre, ízre. A perui Pisco muskotályból készül. A borkészítés után visszamaradt növényi részekből álló törkölyből párolt italok közül a legismertebb a francia Eau-de-vie-de-marc és az olasz Grappa. A brandy divatossá vált mint koktélalapanyag, s kitűnő fogásokat is ízesít, amelyek után jóleshet a Cognac vagy Brandy hagyományos módon előmelegített, vagy ami még „igazibb”, egy ideig kezünkben tartott öblös-talpas pohárban.

Brandy

A francia konyak és Armagnac mellett szinte minden bortermelő országban készítenek borpárlatokat, amelyeket különböző néven hoznak forgalomba, mint a Weinbrand, Vignac. Világszerte – így hazánkban is – legelterjedtebb szakmai gyűjtőnevük a brandy. Egyes gyengébb minőségű italok, melyeket mesterségesen színeznek és ízesítenek, szintén brandy néven ismertek, de ezektől az Európai Unió megtagadta a név további használatát az 1989–es törvény bevezetésével. A Brandy hírnevének nem használ, hogy legtöbben egy édes, nagyon magas alkoholtartalmú italra gondolnak, ami nem minden esetben fedi a valóságot és részben előítéleteken alapul. Az angol eredetű szó a gyártásra utal (brand=éget). Kevés kivétellel a borpárlatok fahordóban érlelődnek, ez alatt az idő alatt – amely pár hónaptól egészen 50 évig tarthat – alakulnak ki az egyedi aromák és ízhatások, illetve az erőteljes színváltozás, amely függ a hordó nagyságától, fajtájától és korától, valamint az időtartamtól és a hozzáadott karamelltől. Mindemellett az érlelőhely klímája is befolyásolja a brandy színét, amely a világossárgától a világos aranyig, aranysárgától a sötétbarnáig terjedhet. A gyártás során egy liter párlat előállításához körülbelül kilenc liter borra van szükség. Legismertebb képviselője a bouchet brandy.

Bouchet ház

A termék több mint száz éve hódít a világpiacon. A Bouchet Brandy V.S. ma is őrzi azokat a tulajdonságokat, amelyek kifejlesztőjének, Jules Bouchet-nek köszönhetők, s egyben a siker hordozói is. Monsieur Bouchet a franciaországi Cognac városában alkotta meg kiváló konyakját, amellyel nemcsak hazájában, hanem az Osztrák-Magyar Monarchia fővárosában, Bécsben is elismerést aratott, ahol aztán vállalatot is alapított. 1925-ben a Th. & G. Mautner Markpof család cége megvásárolta vállalatát, és egy helyi szeszfőzdével bővítette. Mivel az osztrák lepárlóüzemben változatlanul Bouchet ötpontos utasítása szerint folyt a termelés, az ital nevét nem változtatták meg. A finom minőségű borpárlat Bouchet Brandy néven vált igen népszerűvé az osztrák piacon. A Bouchet Brandy hagyományőrzően négyszögletes, ám karcsú palackja kitűnik társai közül. Címkéjén ott díszeleg I. Ferenc császár Cognac város főterén álló lovas szobrának részlete, az uralkodó profilja. A fogyasztó számára Jules Bouchet kézjegye garantálja a névadó utasításait követő gyártási módot. A V. S. (Very Special) minősítés az ital kitűnő zamatára, harmonikus íz- és illatösszhangjára, kiváló minőségére utal. Bouchet ötpontos utasításában elsőként a boralapanyagról szól. Charente megye legjobb szőlőskertjeiből származó borokat használnak a legjobb konyakok készítéséhez. Minden Bouchet palack az e vidéken erjesztett és érlelt bor párlatát tartalmazza. A hordó csakis eredeti limouges-i tölgyfából készülhet. A hordóba töltött párlatot kizárólag a több évszázados Bouchet pince megfelelő klímájában, hőmérsékletén tárolhatják, ahol a brandy beérik, kiforrja magát. Itt születik a "mennyei ital", miután az értékes borpárlat nagy része veszendőbe megy. Ezt az elpárologtatási szakaszt a franciák szeretetteljesen "az angyalok részesedése" néven emlegetik. A keverést és a finomítást szaknyelven házasítást - a különböző évjáratú párlatokkal végzi a felelős pincemester, aki egységes ízharmóniát, illatot és lágyságot hoz létre.

Brandy de Jerez

A legjelentősebb szőlőbrandygyártó mind a mennyiséget, mind a minőséget tekintve Franciaország mellett Spanyolország. Az összes spanyolországi alapbor az ország közepén fekvő, hatalmas síkságról a La Mancha területről származik, ahol kb. 500.000 hektár területen érlelik a savszegény és alkoholban gazdag bort adó szőlőt, az Airént, amely így a világ legnagyobb számban termesztett szőlője. Különböző desztillálási módszereket alkalmaznak: a folyamatos lepárlást minimum 86/v/v%-ig (Destillados); a szakaszos, kétlépcsős (Cognac –rendszerű) vagy az egylépcsős lepárlást 65–70/v/v%-ig (Hollands). Az érlelés szakaszos keveréssel történik vagy Solera-rendszerrel, amit a legfinomabb Sherryknél is használnak. A Solere több egymásra rakott hordóból áll. A frissen desztillált alkoholt a legfelsőbe helyezik, majd néhány hónap után egy részt lefejtenek és a következő hordóba teszik, ahonnan ugyanannyi mennyiséget ismét eggyel lejjebb visznek, és így tovább. A legalsó tartalmazza a legidősebb brandyt, melyet szakaszosan fejtenek le a palackozáshoz. Ezzel a módszerrel a brandy különlegesebb érlelési jelleget kap, mint ha érintetlenül hagynák egy hordóban ugyanennyi ideig, ahogy azt Franciaországban csinálják. Az alaptípusokat karamell és gyümölcskivonat, valamint faextrakt hozzáadásával javítják. Azok az italok, amelyek 20 évig is Solera módszerrel érlelődnek, érettségüket és színüket természetes úton érik el. A Brandy de Jerez minőségű alapbor hordós érlelése csak a regionális borvidéken lehetséges, melyekhez maximum 1000 liter űrtartalmú speciálisan kezelt hordókat használnak. A legnagyobb Brandy–készítő a területen az 1772–ben alapított Osborn, mely 300.000 négyzetméter tárolóterülettel rendelkezik, ahol többek között a híres Conde de Osborne terméküket állítják elő. Ehhez a csúcsproduktumhoz az egészen különleges üveget a XX. század spanyol művészeti zsenije Salvador Dali tervezte. Mindezek ellenére a vezető márka a Fandador Domecq termék az 1730–ban alapított Pedro Domecq cégtől. A Torres–borászat állítja elő saját nagyon kellemes Brandyjét, melyhez alacsony alkoholtartalmú és savgazdag alapbort használnak az érlelés pedig új tölgyfahordókban történik, nem pedig Solera-hordóban, így lényegesen könnyebb, gyümölcsösebb jellegű italt kapnak, mint déli rokonaik. Vezető termékük a Miguel Torres Imperial.

Weinbrand

Németországban az égetett szesz legnagyobb hányadát a Weinbrand teszi ki, ami csak tiszta, eredeti borpárlatot jelenthet a piacon. Az ismertebb német desztilláló cégek zömét az utóbbi évszázadokban alapították. A borpárlatokat Deutsche Cognac márkanévvel hozták forgalomba, de 1919–ben ezt a nevet betiltották. Hugo Asbach önként átengedte, és védetté nyilvánította a Weinbrand márkanevet. A legtöbb német brandy francia és olasz boralappal készül, és a francia kettős lepárlást alkalmazzák, ezért nincsen speciális hazai jellegük. Érlelésük legkevesebb fél évig tölgyfahordókban történik, a csúcskészítmények nyolc vagy még több évet pihennek a hordókban. Legjobb termékeik közé tartozik az Asbach Uralt és a Jacobi 1880 V.S.O.P.

Pisco

Dél–amerikai különlegesség a Pisco, nem tudni, hogy igazából honnan ered, Peruból vagy Chiléből, melyek a gyártás két központjai. Tény, hogy Pisco völgye és az ugyanilyen nevű kikötő Peruban található, de a chileiek ragaszkodnak hozzá, hogy az volt a legfontosabb kiviteli célpontja a náluk őshonos italnak, és a név innen ragadt a vidékre. Olyan régi hordókban érlelik a Piscot, hogy azok már nem tudják megszínezni az italt, így az mindig színtelen. Chilében minél tovább érlelik a szeszt, annál kevésbé hígítják palackozás előtt, így a legrangosabb termékek – melyek közül is a Grand Pisco a vezető – a legerősebbek. Boralapja nagyrészt muskotály szőlőből készül, szinte minden típusú és nemzetiségi Pisco italában fellelhető a határozott gyümölcsjelleg. A legfinomabb dél–amerikai italnak minden joga megvan ahhoz, hogy a világ legrangosabb italai között tartsák számon.

Metaxa

A Görögök nemzeti itala, amely vörös szőlőből készített brandy. Alkoholtartalma 40/v/v%. A görög brandy sosem fogja felvenni a versenyt az érlelt konyakkal, mivel a szőlőfajták nem érik el azt a megfelelő savassági fokot, melyből megfelelő alapbort lehetne készíteni. Három minőségi fokozata van a görög brandynek, minőségük egyre javul a három csillagtól az öt és hét csillag felé. A hét csillag több évtizedes érlelés eredménye. Színük általában világosabb és sokkal édesebb ízük van, mint a konyaknak, erőteljes karamellás jelleggel. Szpirosz Metaxa 1880-ban hagyta el otthonát; tettvággyal és önbizalommal telten Pireuszba indult. Álmai nemzetközi hírnévről meséltek. Attikában hatalmas szőlőket vásárolt, hogy elképzeléseit valóra tudja váltani. A négy ezredévnyi borkészítési tradíciót saját ötleteivel párosította - és nyolc év munkáját megkoronázhatta a különleges ízű és kiváló minőségű ital, a Metaxa. A gyár alapjainak kiásásakor ókori pénzek kerültek a napvilágra. Az ezeket díszítő szalamoszi harcos lett a márka szimbóluma, azé a márkáé, amely viharos gyorsasággal aratot sikert előbb Athénban, majd I. György, angol király udvarában, s hamarosan a szerb, az orosz, és az etióp uralkodók körében. A századfordulóval a Metaxa eljut az Újvilágba, s ahogy Szpirosz Metaxa elképzelte: ott is hódít. Az elmúlt évszázad semmit sem változtatott a minőségen, a gyártásban csupán a feltétlenül szükséges korszerűsítéseket végezték el. A siker technológiai receptje azonban ma is a tradíciót követi. Attika mézédes szőlői adják a kiinduló bort. A belőle készült párlat hagyományos tölgyfahordókban évekig érlelődik, s amiképpen minden borpárlat illékony, az angyalok részét itt is hagyják elillanni. Amit az angyalok meghagynak, az lágy és aranyszínű nedű. Ezt házasítják a két Égei-tengeri sziget, Limnosz és Számosz muskotályos boraival, majd fűszer- és gyógynövények, rózsaszirmok keverékén szűrik át, ezután kezdik meg az utóérlelést.