Erjesztett gabonapépbõl készülõ nem több, mint 95%-osra erejesztett olyan alkoholos ital, amelynek íze, aromája, karaktere olyan, amilyet általában a whiskynek tulajdonítanak. Legalább 2 évig tölgyfahordóban kell érlelni (kivéve a kukoricawhiskyt), adalékként tartalmazhat egyéb nem definiált párlatokat is, és nem kevesebb, mint 40%-os alkoholtartalommal kell palackozni.

Legalább 3 évig kell tölgyfahordóban érlelni a Whiskyt, de a legtöbb fajtát legalább 6-8 évig érlelik. Ezután az elsõ érlelés után nagy keverõkádakba kerül a whisky, ahol különbözõ évjáratú whiskyket kevernek össze. A keverék hivatalos kora mindig a legfiatalabb összetevõé. A keverésnek ez a módja biztosítja, hogy minden évben azonos karakterû whiskyt tudjanak palackozni. A palackozás elõtt azonban a keverék egy idõre még újra hordóba kerül, hogy az összetevõk megfelelõen házasodni tudjanak, ez is hozzájárul a whisky lágyságához.

A whisky a jellemzõit az alapanyagoknak és az érlelés körülményeinek köszönheti. A forrásvíz gazdag ásványi anyag tartalmával járul hozzá a whisky karakteréhez, míg a malátától gabonás, az élesztõtõl gyümölcsös, a tõzegtõl füstös, fûszeres, a tölgyfa hordóktól sherry-s, mézes vagy enyhén vaníliás, a levegõtõl pedig sós, illetve virágos aromát kaphat. A hordóba zárt whiskynek az érlelés alatt alakul ki a jellemzõ karaktere. Közvetlenül a lepárlás után a "fiatal whisky" még opálosan áttetszõ, "vízszerû" szeszpárlat csak. Az igazi whisky aromát, szín-, illat-, íz jellemzõit a különbözõ méretû és tulajdonságú tölgyfa hordókban történõ érlelés során, a hordó pórusain keresztüli levegõvel való érintkezés során szerzi a whisky. A whisky a palackozás után már nem érlelõdik tovább.